Sokféle fogó létezik, és széles körben használják. Nélkülözhetetlen kéziszerszámok a munkadarabok rögzítéséhez és vágásához különféle ipari összeszereléseknél, javításoknál és szereléseknél. Ennek azonban van egy közös alapszerkezete, vagyis minden kézi fogó három részből áll: fogófejből, csapból és fogó nyélből. A fogók alapelve, hogy két kar segítségével a középső ponton csapokkal keresztezzük a kapcsolatot, így mindkét vége viszonylag tud mozogni. Amíg a végét kézzel működtetjük, a másik vége becsípheti a tárgyakat. A felhasználó által a működés során alkalmazott erő csökkentése érdekében a mechanikus kar elve szerint a fogó fogantyúja általában hosszabb, mint a fogófej, így kisebb erővel erősebb szorítóerő érhető el, hogy megfeleljen a használati követelményeknek. [1]
A fogó három része a következő:
Egy pár fogantyú a fogáshoz. Az ergonómiai elvnek megfelelően kialakított szorító fogantyú kényelmes a biztonságosabb és kényelmesebb tartás érdekében. Csatlakozási tengely, amely a fogó csatlakozási tengelypontja. A csatlakozási pontnak simán, minden lazaság nélkül kell mozognia, hogy a fogót egy kézzel is könnyen ki lehessen nyitni vagy zárni. A fogófej szorítópofákkal vagy vágóélekkel van felszerelve. A fogófej vágóéleit finomra csiszoljuk megfelelő formára. A két vágóélnek (rugóval) nagyon élesnek és pontosan egymáshoz közel kell lennie ahhoz, hogy könnyen elvághassa a huzalt.
Ez a kis külső erőket (például a fogókarra kifejtett kézi erőt) nagyobb erővé alakítja, így a fogó hatékonyan tud szorítani vagy vágni. Amikor a fogókarra kifejtett külső erő a kar áttételével növekszik, a fogófúvóka ereje külső erőt hoz létre a befogáshoz és a mozgáshoz. Ha nagy külső erőt kell kifejteni, akkor a pofa szegecselési helyzetének középpontja és a fogantyú közötti távolság a lehető leghosszabb legyen, a szorító száj vagy nyíró száj és a szegecselés középpontja közötti távolság pedig a lehető legrövidebb legyen. . Sok fogó azonban nem fogja nagyon megnövelni a kézi erőt, mert csak a nehezen kezelhető helyeken könnyíti meg a működést, mint például az elektronikai berendezések összeszerelése, az elektronikai és precíziós mérnöki technika alkalmazása.
A fogókat általában ötvözött és ötvözetlen szerkezeti acélból kovácsolják. Az általános fogók jó minőségű, 0,45 százalékos széntartalmú szerkezeti szénacélból készülnek. A kiváló minőségű és nagy teherbírású fogók magas széntartalmú és/vagy ötvözött elemekből, például krómból vagy vanádiumból készülnek.
A fogók eredete Európában több mint i.e. 1000 évre tehető vissza, és az emberek csak most kezdték el önteni a vasat. Az öntés során a fogóval forró vasdarabokat lehet rögzíteni. A kovácsfogó formája a múltban változatlan maradt. A fogók választéka a kézművesség, a kereskedelem és az iparosodás fejlődésével bővült. 100 féle univerzális fogó létezik. A speciális alkalmazásokhoz használt fogók is egyre gyarapodnak. Természetesen ezek a speciális fogók nem mindig kaphatók az általános körben. Ez az egyetlen Németországban, amelynek havi termelése meghaladja az 1 millió fogót, amelynek mintegy 50 százalékát exportálják. Legtöbbjük univerzális fogó, például vágófogó, huzalfogó és vízszivattyús fogó.
